Ó, ezen én már túl vagyok..

Ezt mondja a személyiséged. Az egód.

Te ezt mondod, én meg azt, hogy jobban meg kell ismerned a lélek működését. Ismerem a lélek működését? 26 év után azt tudom mondani, hogy, mint egy régi házasságban, elég jóban vagyunk, elég előrehaladott az ismeretségünk, de mindig tud meglepetést okozni. Mert van az a bizonyos X faktor…nem a tévés, hanem az a külső hatásra jött válaszreakciója, amire nem számítasz.

A lelket szeretni és tisztelni érdemes. Sokkal nagyobb, mint te meg én, egy Nagy Léleknek a része, összeköttetésben áll . Titokzatosságánál fogva a tudomány is sokféle meghatározást társít hozzá, valamihez kell viszonyítania, mert nem egy tárgy, egy evidens szék, asztal, mosogatógép.

 Számunkra felfoghatatlan információ halmazzal rendelkezik, tárolja azokat és a legmeglepőbb pillanatokban törnek elő általa az emlékek, ösztönös vagy kondicionált cselekedek, amelyeket nem minősítek sem jónak sem rossznak, mert lehet a helyzetnek adekvált (nem gondolkodva csak cselekedve elkapsz a levegőben egy leeső poharat) és lehet egy hirtelen válaszod, amelyet kamaszkorodban megfogadtál, hogy ezt soha nem mondod ki (…olyan vagy, mint apád…).

A lélek emlékszik.

Egy földi élet alatt rengeteg szerepbe, helyzetbe kerülünk. Azért fogom az alábbi példát hozni, mert ez jócskán előre visz az időben, lehetsz te már 30 éves önismereti úton ekkor.

Ötven, hatvan évesen is átalakul a gondolkodásod, a környezeted, a tested, új szerepekbe kerülünk, lásd a nagymamaság. Előtte sosem voltál nagymama. És ez az állapot egy reteszt nyit ki, amely által feltörhetnek tudatos vagy tudattalan emlékek azzal kapcsolatban, hogy neked milyen volt a viszonyod a nagymamáddal, édesanyádnak milyen volt a viszonya a te nagymamáddal, és még sok más, a témához közel álló képek.

Ezekre fel lehet készülni úgy, hogy tisztában vagy vele, hogy meg fog történni, ám az, hogy ezeket hogyan fogod lereagálni, arra kevésbé, hiszen ott és akkor fog igazából kiderülni. Mert az elmélet nem egyenlő a tapasztalással.

Jó esetben vannak már eszközeid, amelyekkel szembe tudsz nézni a tényekkel és gyorsabban tudod felismerni azt, ami valóban belőled fakad és azt, amit hozol onnan, ahol helye volt (vagy nem), de most már nincs értelme, jelentősége, nem az én történetem.

Szóval nem vagyunk túl rajta 😊

Mindig kicsit beljebb vagyunk magunkba, magunkban, ez a legtöbb, amit tehetünk. A jó hír viszont az, hogy tudunk felismerni, elfogadni a tényeket, alakítani, átírni.

Ha rá akarsz látni nemcsak a lélek működésére, várlak családállításokon.